Anna Farkas, graphic designer

Budapest, Hungary, 2015


Did you know that Anna F. Györffy, the illustrator of the well-known Hungarian children books entitled Mosó Masa Mosodája and Dörmögő Dömötör was born 100 years ago this year? And that one of her grandchildren has also become a graphic artist? Well, and what a great one! She is Anna Farkas, whose excellent work is on display on Hellodesign and who has already won all the worthwhile awards in her profession. She has collaborated in the foundation of the Institute of Hungarian Graphic Designers and Typographists and could make her dream come true when she was invited to design the new logo of the Hungarian Music Academy. We conducted an interview with Anna in her office flat in Vérmező. 

You work on your own as a freelance graphic artist. Tell me something about your daily routine. 

I get up at about 7.30 or 8.00 o’clock, I usually get ready slowly in peace and quiet, then I have breakfast: buttered kifli with honey or with some salami and vegetables, frothy cocoa and the latest news from the Internet. Then I come round to the office… from spring to autumn often by bike. I make an extra long coffee latte into my favourite Penguin Books mug and start working. If I don’t have any meetings or any other arranged programmes, I work till 1.30. After that I have my almost home-cooked, very special, extremely delicious, super-duper lunch. Then back to work and depending on the number of projects, I carry on working till 6 or 8 the latest. Then I go home, dinner, TV, I love watching TV, ‘cause it helps me switch off. 

Is that right that you are an enthusiastic and experienced scuba diver?

Not too many people- at least up to now- know that I love scuba diving. I’ve had more chances to practice in the past, but I’m ready for a good dive any time, I love being surrounded by schools of fish, or even hammer-head sharks and corals. Not only exotic things make me excited, I also love cycling in the city and I love exploring the narrow streets of Budapest on boiling summer Sundays. 

You live on the Eastern side of Buda Castle and work on the Western side. What is it like to live and work here?

I love this flat, it has an incredible atmosphere and I’ve never felt it a burden to get to work in here. It’s really good to be here. My top priority was to have to find an office close to my home to avoid commuting a lot. It’s also good that because of the location of the flat and office, if I want to, I can see both the sunrise and sunset every day. In the summer it often occurs to me that the sunrise wakes me up and then I fall back to sleep. 

The roots of your profession date back to your childhood, how have you become a graphic artist?

My grannie, F. Györffy Anna was a graphic artist and a children book illustrator, so I used to get familiar with the terms of applied graphics and the concept of deadline early in my childhood in my grandparents’ house, in Szentendre. So, my path couldn’t lead anywhere else but to the art school. I graduated in 1996 and started to work in a graphic design studio; then in 1999 I got independent and have been working freelance ever since then. I don’t even know what I would do if I wasn’t a graphic artist. Well, I love doing the laundry and hanging clothes… 

The topic of your thesis project was environmental pollution, you get around in the city by bike, collect waste selectively, and a lot of your projects are in relation with nature. Could you tell me something about this latter one?

Two of my works are in connection with astronomy. One of them is the ‘Anaptár’ (The Calendar), which is a special moon-cycle infographics presenting the given calendar year divided into hourly units of sun and moon-cycles. Back in my youngster years I conducted a bit of research on how people visualize the year in their imagination. Everybody imagined it in a linear way, and seemingly I was the only one who visualized a circle instead. Additionally, I have always been interested in things about the moon; why do we see it at different altitude or different size. Based on this sheer interest, I created ‘The Calendar’ in 2009, which was quite a meticulous project, but I really like it, and not only me, others as well, even from abroad now; someone from Brazil found me on Hellodesign. 

The other project is the Starry Light lamp family, which predecessor was designed for a charity auction. Due to the unexpectedly high demand, we produced it as a real product with Batisz Miklós, interior designer after almost a year of product development. The hemisphere lamp depicts the starry sky in a way that the stars are little holes drilled into the lamp-shell through which the lights project the sky onto the walls. Of course, I designed the image and packaging of the product. 

You don’t really have more space on your wall for any more awards (Hungarian Design Award, Aranyrajzszög, Red Dot), you have more of some of them. Which one are you the most proud of?

I really feel that each of them is an honour to me. The most prestigious is maybe one of the most recent ones, the Red Dot, which we won for the communication image design of the Hungarian Music Academy. Still, the most important thing to me is the appreciation of one of my colleagues, it means a lot more to me than a glittery international ceremony and champagne.

Photo: Norbert Juhász - Hellodesign
Text: Krisztián Torma - Hellodesign
Translation: Orsolya Szatzker - Hellodesign


Tudtátok, hogy idén 100 éve született F. Györffy Anna, aki gyerekkorunk Mosó Masa mosodáját és sokszor a Dörmögő Dömötört is illusztrálta? És azt, hogy az egyik unokája is grafikus lett? Nos, nem is akármilyen: Farkas Anna, akinek már több kiváló munkájával is találkozhattatok itt, a Hellodesignon, megnyerte az összes olyan szakmai díjat, amit magyar grafikusnak megnyerni érdemes, részt vett a Magyar Tervezőgrafikusok és Tipográfusok Társaságának alapításában, valamint megvalósíthatta régi álmát a Zeneakadémia új emblémájának megtervezésével. Annával vérmezei lakásirodájában beszélgettünk.

Szabadúszó grafikusként, önállóan dolgozol. Hogyan telik egy napod?

Fél nyolc, nyolc körül kelek, szép lassan elkészülök, aztán reggeli: vajas kifli mézzel vagy szendvics felvágottal és zöldségekkel, habos kakaó és újdonságok az internetről. Aztán átjövök az irodába, tavasztól őszig sokszor kerékpárral. Készítek a kedvenc Penguin Books bögrémbe egy nagyon hosszú tejeskávét és munkához látok. Ha nincs megbeszélésem vagy egyéb kötött elfoglaltságom, akkor fél kettőig dolgozom. Akkor megeszem a - majdnem - házi kifőzdéből érkező, nagyon különleges, nagyon finom, nagyon szuper és tökéletes ebédet. Utána újra munka, a projektek mennyiségétől függően hatig, de legkésőbb este nyolcig. Utána hazamegyek, vacsora, tv - nagyon szeretek tévézni, kikapcsol.

Jók az értesüléseink, miszerint lelkes és tapasztalt könnyűbúvár vagy?

Kevesen tudják - vagy legalább is eddig kevesen tudták - rólam, hogy imádok búvárkodni. Régebben többször nyílt rá lehetőségem, de bármikor kapható vagyok egy merülésre a hal- vagy épp pörölycápa-rajok közé, a korallok gyűrűjében. De nem csak az egzotikumok hoznak lázba. Nagyon szeretek biciklizni a városban és imádom a tűzforró nyári vasárnapokon felfedezni Budapest kis utcáit.

A Budai Vár keleti oldalán laksz, a nyugati oldalán dolgozol. Milyen itt élni és alkotni?

Imádom ezt a lakást, eszméletlen hangulata van, és soha nem éreztem nyűgnek bejönni dolgozni. Nagyon jó itt. Az elsődleges szempont az volt, hogy közel legyen a lakás és az iroda, hogy ne kelljen sokat utazni. Az is nagyon jó, hogy keleti irányban lakunk és nyugati irányban dolgozunk, úgyhogy akár minden nap meg tudom nézni a napfelkeltét és a napnyugtát is. Nyáron előfordul, hogy kimondottan a napfelkelte miatt ébredek fel kora hajnalban és utána visszafekszem aludni.

A pályád gyökerei egészen a gyerekkorodba nyúlnak vissza. Hogyan lettél tervezőgrafikus?

A nagymamám, F. Györffy Anna grafikus, gyerekkönyv illusztrátor volt, úgyhogy már kis koromban, a szentendrei nagyszülői házban megismerkedtem az alkalmazott grafika és a leadási határidő fogalmával. Innen számomra nem vezethetett máshová az út, mint a Képzőművészeti Egyetem Tervezőgrafika szakára. ’96-ban végeztem és kezdtem el egy grafikai stúdióban dolgozni, majd ’99-ben önállósodtam, azóta így dolgozom. Nem is tudom, mit kezdenék magammal, ha nem lehetnék grafikus. Mondjuk nagyon szeretek mosni és teregetni… :)

A diplomamunkádnak a környezetszennyezés volt a témája, környezetbarát módon, kerékpárral közlekedsz, szelektíven gyűjtöd a hulladékot és több projekted is a természethez kötődik. Mesélnél az utóbbiakról?

Két munkám is kapcsolódik kicsit a csillagászathoz. Az egyik az Anaptár, mely egy speciális holdciklusnaptár infografika, ami az adott naptári évben órára lebontva mutatja be a nap- és holdciklusokat. Még fiatal koromban végeztem egy kis közvélemény kutatást, hogy az emberek miként vizualizálják az évet magukban. Mindenki lineárisnak képzelte el, és úgy tűnt, csak én élem meg körnek. Ehhez jött hozzá, hogy mindig is nagyon foglalkoztattak a Holddal kapcsolatos dolgok, hogy miért látjuk más magasságban, más méretűnek. Ebből lett a puszta érdeklődésből megalkotott első Anaptár 2009-ben, mely meglehetősen aprólékos munka, de nagyon szeretem és mások is kedvelik, mi több, már külföldön is van rá kereslet - Brazíliából épp a Hellodesignon keresztül jutottak el hozzám. A másik a Starry Light lámpacsalád, melynek elődjét egy jótékonysági árverésre készítettem. A váratlan nagy érdeklődés miatt Batisz Miklós belsőépítésszel közösen valósítottuk meg igazi termék formájában, közel egy éves termékfejlesztés után. A félgömb lámpa a csillagos égboltot ábrázolja, a csillagok a fém burába fúrt lyukak, melyeken át a speciális fényforrás a mennyezetre és a falakra vetíti az éjszakai égboltot. A termékhez saját arculatot és csomagolást is terveztem - természetesen.

Már nem fér több elismerő oklevél a faladra: Magyar Formatervezési Díj, Aranyrajzszög, Red Dot, némelyikből több is. Melyikre vagy a legbüszkébb?

Mindegyiket hatalmas megtiszteltetésnek érzem. A legrangosabb talán az egyik legfrissebb, a Red Dot, amit a Zeneakadémia kommunikációs arculatával nyertünk el többedmagammal. Számomra mégis a nagy piros ponthoz kapott bélyegnyi kis piros pont a legkedvesebb, mellyel egy nagyra becsült grafikus kollégám ajándékozott meg. Ez a gesztus számomra többet jelent, mint a pezsgős, vörös szőnyeges ceremóniával ünnepelt nemzetközi díj.

Fotó: Juhász Norbert - Hellodesign
Szöveg: Torma Krisztián - Hellodesign

___

Facebook
Behance
Web