Download Design Interview

Budapest, Hungary, 2015.04.21.

Idén debütált a Moholy Nagy Művészeti Egyetem Download Design projektje. A programban résztvevő formatervező szakos hallgatók feladata az volt, hogy profi asztalosipari cégekkel közreműködve olyan otthoni kisbútorokat tervezzenek első otthonos fiatalok számára, melyek terveit szabadon letöltve, bárki megvalósíthassa azokat saját asztalosával. A tervekből életre kelt bútorok a Hungexpon 2015. április 15-19. között megrendezésre került OTTHON Design kiállításon kerültek bemutatásra a nagyközönség számára. A program izgalmairól és kihívásairól két résztvevő hallgatót, Dezső Ilonát és Beke Pétert kérdeztük a helyszínen.

Háromféle bútortípussal - előszobabútor, kisméretű tároló, ülőke + tároló - indult a tervezési folyamat, melyek közül egy léphetett a megvalósítás útjára. Mi motivált titeket a tervezésben, miért épp az előszobabútorra esett a választásotok?

DI: Jó kérdés… Igazából ha már tárolóra van szükségem, akkor az nem kisméretű. :) A tervemben a fa és a lágy anyagok kapcsolatával szerettem volna foglalkozni, ezáltal akartam megadni azt a lehetőséget, hogy a textilek cseréjével a felhasználó maga ízlése szerint tudja formálni a bútort. Olyan csomópontokat terveztem ehhez, melyekkel a lehető legkönnyebben lehessen ezeket az elemeket cserélni és tisztítani.

BP: Ami a legjobban megragadott és amiben a legtöbb problémát láttam, az az előszoba fal volt. Itt konkrét nehézségekkel áll szemben az ember, míg a többi bútordarabnál ezek nem körvonalazódtak ennyire. Karakterében ez tudott elindítani egy olyan tervezési folyamatot, melynek az alapja a probléma feltárás. A kutatási fázisban ismerős kezdő házasoktól és kis családoktól kértem be fotókat előszobáikról, melyek arra indítottak, hogy valamiféle rendet tegyek. Ezekre szerettem volna reagálni.

Ez a feladat eltért a szokásos iskolai rutintól. Mi tetszett legjobban a projektben?

DI: A közös munka a kivitelezőkkel. Megtapasztalhattuk, hogy milyen a tervező és szakember közti kommunikáció. Emellett közös konzultációk zajlottak más hallgatókkal is. Jó, új szemléletmódokkal találkoztam.

BP: Szembe találkozik az elmélet és a gyakorlat. Ez egy nagyon pozitív élmény. A másik, hogy alakítottuk egymás gondolatait, és megmaradt egy közös szemléletmód a projektben. Közösen ötlöttünk ki dogokat az open designnal kapcsolatban.

Mi okozta a számotokra a legnagyobb nehézséget és miben fejlődtetek a legtöbbet a program folyamán?

DI: Számomra kevés volt az idő. Nagyon kritikusan állok a határidőkhöz és mindig mindent az utolsó pillanatban csinálok. Ennél a feladatnál ezt le tudtam győzni, összeszedtem magamat és megérte.

BP: A legnehezebb azoknak a kompromisszumoknak a meghozatala volt, amik egy-egy lépcsőt jelentenek a projekt folyamán. Bizonyos pontokon le kellett zárni olyan, számomra még tovább futtatandó gondolatmeneteket, amikre nem biztos, hogy a legjobb megoldást találtuk. Ez az életszerűségnek tudható be, mégis ez a legnehezebb. A másik, amikor azzal találkozol, hogy van egy gondolatmeneted, majd a kivitelező azt mondja én ezt rétegelt lemezből fele annyiból meg tudom csinálni. Nem úgy fog kinézni, viszont sokkal többen fognak tudni hozzájutni. Akkor azt mondod, jó csinálok egy olyan kompromisszumot, hogy más formája lesz az egésznek, de meghagyok egy karaktert.

Mik voltak a legjobb pillanatok a projekt folyamán?

DI: A heti konzultációink mellett rendszeres megbeszélést tartottunk a tanszékünk üvegfalas tárgyalójában. Ez ilyen plusz volt, ami mindig nagyon jó hangulatban telt. Itt éreztem igazán, hogy ez egy élő projekt, kiállításra megy és tétje van.

BP: Mi akkora időhiánnyal küzdöttünk, hogy a fotózás előtt kettő órával fejeztük be a bútort. Amikor megérkeztem a fotózásra még soha nem láttam élőben egyben a bútoromat. Kibontottuk és a különböző alkatrészeket összeillesztettük. Ez egy extázis közeli pillanat volt a számomra. Tényleg passzoltak a méretek!

Elsőéves MA bútortervező szakirányos hallgatók vagytok, sok egyetemi elfoglaltsággal. Akkor is részt vettetek volna a projektben, ha az nem kötelező iskolai feladat?

DI: Valószínűleg ha időm engedi, akkor igen. Érdekes élő projekt volt sok lehetőséggel. Magyarország első open source design projektjében részt venni jó lehetőség, emellett kivitelezőkkel is együtt dolgozhattunk.

BP: Mindenképpen. Nagyon érdekes volt a témafelvetés és felkeltette az érdeklődésemet. Voltak olyanok is, akiknek nem volt kötelező és mégis felvették a kurzust, mert érdekelte őket.

Már egy ideje érkeznek a látogatók, mit tapasztaltok, milyen a kiállítás fogadtatása?

BP: Már többen is mondták, hogy úgy érzik, mintha egy valaki tervezte volna ezeket bútorokat. Ez valószínűleg azért van, mert annyira sokat beszélgettünk a közös prezentációk során, hogy egy közös, összeérett munkává forrott ki az egész, és ez érezhető a végeredményen.

DI: Nekem is mondták, hogy az egész standra jó ránézni, mert olyan összefogott. Mindegyiknek megvan a maga karaktere de mégis egységes az egész.

A gyártási tervek szabadon hozzáférhetők, bárki által letölthetőek a program weboldaláról. Miért jó, miért éri ez meg nektek részt venni ebben a projektben?

BP: Mert jobb adni, mint kapni. :)

DI: Nekünk, hallgatónak, azért jó és azért éri meg ezt csinálni, mert ezekből a tervekből amúgy sem származna keresetünk, így viszont valós tárgyakká válnak, amiket emberek fogják használni. És egy formatervező számára az a legjobb érzés, ha megvalósul és használják azt, amit kitalált.

Szöveg: Mázsi Boglárka - Hellodesign
Fotó: Fövenyi Sándor - MOME

_____

Download Design web ›
MOME web ›