Zsombor Kiss, graphic designer

Budapest, Hungary, 2015


He’s a maniac of Lego, Mini and bikes, bathes his daughter in the evenings, goes to mass on Saturdays, otherwise earns his leaving by graphic work, design work projects and architectural projects. He has already designed images winning the Hungarian Design Work Award and ‘Aranyrajzszög’ Award, special wine labels, glass trophy for the contest of pneumatic vehicles, as well as funeral home interior published in architecture magazines. We visited Kiss Zsombor.

We’re chatting in your studio near Mechwart tér, in Budapest. What’s the story of this place?
I’ve been working here since 2006, which used to be my parents’ architecture office earlier. I joined their company adding graphics and design work profile to our repertoire. I’ve been the manager of the company and the studio since my parents got retired, so now, every now and then, I’m the one who involves them into certain projects. The neighbourhood of this place is quiet; you can find everything that you need on a workday and can get around on foot or by bike, even moped, or car. 

You graduated from the Hungarian University of Fine Arts and started your career at a company. When and why did you start your own business?
My first, and last-up-to-now, workplace was a graphic design and advertising company. I used to work there for a year and a half and that was the place where I really got to know everything about the profession. They supported me to get into the pace of the work and helped me with patience to adapt to the new situation. After a while, though, I realised that it was more important to me to be independent than to have my regular monthly income, and to work on projects I want to and in such a way I want to. This is much more difficult and unpredictable, I also have to do a lot of additional tasks. Still, I like this much more along with all these disadvantages as this way I can find my own way.

Tell me something about a typical day of yours, please.
My wife and my 8-month daughter are often fast asleep when I walk down to the studio from the hill where I live. It’s a nice walk and wakes me up till I get into the office. On my way down or here I have breakfast. I try to eat healthily, but sometimes I don’t succeed and end up having a croissant with a cup of cocoa. If I don’t walk, I take one of my bikes, my retro moped or my beloved Mini to work. I start work once I’ve arrived and at about noon I go down to the ‘Kisbödön’ for lunch, which is a nice and tiny restaurant and I’m served as a regular customer. Then work again, till the evening, but until 8 the latest. The goal is to finish work by 7 and get back home for bath time; then, I bathe my daughter. After that we have dinner with my wife, relax a bit, play with the baby and go to sleep.

If someone wants to get into your office, first they have to get across the bikes piled up in your hall, then they will even find some inside. What’s this obsession with bikes? And by the way, how many bikes have you got?
There are six here and at home another seven with the mountain bike, which makes them 13. My lucky number again J. Bicycles mean hobby, work, sport and design to me. I have several projects rooted from this approach; one of them is an individually designed bike, the other one is WOODI. The latter one is a start-up business venture, which produces wooden handlebars and pedals in small quantity. Obviously, I also designed the image and the wrapping of the product. The whole kicked off when I wanted to have a wooden handlebar for my artificially rusted bike and as I didn’t find a suitable one, I asked a friend to make one. Both of us liked the final product so much that we decided to carry on the project. Since then, we have designed and manufactured wooden pedals too and other accessories are also in progress. The wooden handlebar and pedals can dramatically change an ordinary bike and can easily become stylish accessories. They invoke the past but still remain modern at the same time.

You started your career as a graphic designer, but now you also have architectural projects and design work micro enterprises. Which activity is your priority?
I don’t want to differentiate my fields of interest in terms of the emphasis I put on them. I have two design work ventures: WOODI and an individually designed clock design and manufacturing business. I invest a lot of energy into them. Both of the projects are a matter of love, just like wine: I’ve already worked for a lot of wineries and I hope I will do so in the future, too. My different fields of work are in constant interaction with one another: they strengthen and inspire each other. It is also noticeable on my work, such as, my study of a bike with an individually designed tube, which looks a blade, a single-line graphic from the side-view but turns into a masculine and robust object when you look at in 3D.

Thanks to your interest and activities, it’s no wonder that you are surrounded by a lot of beautiful objects. Do you find any of them outstanding?
If I have to choose only one, it must be the lemon squeezer by Philippe Starck. I’d been longing for it for a long time, but eventually I got it on our honeymoon and it works brilliantly. There was a lemon grove around our accommodation and we were welcomed with beautiful, freshly harvested lemons in our room. That was the moment when I realised the reason why Alessi ordered such an ordinary object from a star designer: the rocket-shaped body perfectly serves its function, what’s more there’s a pinch of poetry in it, it gives more than sheer functionality.

How much free time have you got as a novice father and an entrepreneur and how do you spend it?
We’re in the middle of converting our flat, separating the bedroom and the baby room, so I must work on it after finishing work in the studio. I try to have my weekends free so that I can go cycling in the mountains. In the winter I do snowboarding, irregularly, but enthusiastically. Otherwise, tennis- once a week or every second week. Every now and then I also go to gym or run on the Margaret Island. Occasionally, we manage to get to a good concert at the Hungarian Academy of Music, or go to a wine bar with our friends to clink glasses. The regular family program is attending the Saturday mass in the Szent Gellért Church.

Photo: Norbert Juhász - Hellodesign
Text: Krisztián Torma - Hellodesign
Translation: Orsolya Szatzker - Hellodesign


Legó, Mini és kerékpár mániás, esténként a kislányát fürdeti, szombatonként misére jár, egyébként pedig grafikai, formatervezési és építészeti projektekkel keresi a kenyérre és borra valót. Tervezett már Magyar Formatervezési Díj és Aranyrajszög nyertes arculatokat, különleges borcsomagolásokat, pneumatikus hajtású járművek versenyére üvegből készült díjat, valamint építészeti lapokban publikált ravatalozó enteriőrt. Kiss Zsombornál jártunk látogatóban.

Budapesten, egy Mechwart tér közeli lakás a stúdiód, ahol beszélgetünk. Mi a helyszín története?
2006 óta dolgozom ezen a helyen, ami korábban a szüleim épitészirodája volt. A céghez való csatlakozásommal grafikai és formatervezési profillal színesedett a tevékenység. Szüleim nyugdíjba vonulása óta én viszem a céget és a műtermet, így most már, ha úgy adódik, én vonom be őket projekt jelleggel a tevékenységeimbe. A környék nyugodt, minden megtalálható, ami a hétköznapjaimhoz szükséges, és gyalog, bringával, robogóval, autóval egyaránt tudok és szoktam is közlekedni.

A Képzőművészeti Egyetem tervezőgrafika szakán végeztél és alkalmazottként kezdted a pályádat. Mikor és miért önállósodtál?
Első - és eddig utolsó - munkahelyem egy máig működő grafikai- és reklámügynökség volt. Másfél évig dolgoztam azon a helyen és ott tanultam bele igazán a szakmába. Türelemmel segítettek felvenni a ritmust és megszokni a számomra új helyzetet. Egy idő után azonban rájöttem, hogy nekem a havi fixnél fontosabb a szabadság. Az, hogy úgy és azon tudjak dolgozni, ahogy és amin én szeretek. Ez lényegesen nehezebb, kiszámíthatatlanabb ráadásul sok egyéb járulékos feladatot is egyszemélyben kell elvégeznem. Mégis, még ezzel együtt is jobban szeretem, mert így tudok igazán kibontakozni.

Hogyan telik egy hétköznapod?
A feleségem és a nyolc hónapos kislányom sokszor még alszik, amikor lesétálok a stúdióba a hegyről, ahol élek. Jó kis séta, felébredek, mire átérek. Útközben, vagy itt a stúdióban megreggelizek. Igyekszem egészségesen étkezni, ami az igyekezet ellenére nem mindig jön össze és olyankor croissanttal és kakaóval indul a nap. Ha nem sétálok, akkor valamelyik bringámmal, a retro robogómmal vagy a szeretett Minimmel jövök át. Érkezést követően nekiállok dolgozni, dél körül pedig lemegyek a közeli Kisbödön mikroétterembe ebédelni, ahol már törzsvendégnek számítok. Aztán újra munka, estig, de max nyolcig. A cél, hogy hétre, a fürdetésre hazaérjek és akkor azt én végezzem. Fürdetés után vacsora a nejemmel, aztán egy kis pihenés, babázás, alvás.

Aki be akar jutni az irodádba, annak át kell küzdenie magát az előszobádban lévő kerékpárokon, majd ha ez sikerült, akkor bent is találkozik néhánnyal. Mi ez az őrület? És tulajdonképpen hány biciklid van
Itt van ugye ez a hat, otthon pedig a montival együtt hét, szóval ez annyi, mint 13. Már megint a szerencseszámom. :) A kerékpár számomra hobbi, munka, sport, design. Több projektem is származik ebből az indittatásból. Az egyik egy egyedi formatervezésű bringa, a másik pedig a WOODI. Utóbbi egy start-up vállalkozás, mely fa kormányokat és pedálokat gyárt, jelenleg kis szériában. Ehhez értelemszerűen arculat és csomagolástervezés is társult. Az egész úgy indult, hogy a mesterségesen rozsdásított vázamhoz szerettem volna egy fa kormányt, és mivel nem találtam megfelelőt, egy barátommal készíttettem. Ez annyira megtetszett mindkettőnknek, hogy elhatároztuk, nem állunk meg a mintadarabnál. Azóta készült fa pedál is és fejlesztés alatt vannak további kiegészítők. A fa kormány és pedál már nagyon meg tud változtatni egy hétköznapi kerékpárt, stílusos kiegészítőjévé válik. Megidézi a múlt szellemét, ám ezt egy modern hangvétellel teszi.

Tervezőgrafikusként indultál, ma már viszont építészeti megbízásaid és formatervezési mikrovállalkozásaid is vannak. Melyik tevékenységedet részesíted előnyben?
A működési területek között nem szeretnék különbséget tenni a tekintetben, hogy melyikre fektessem a hangsúlyt. Van két formatervezéshez kapcsolódó vállalkozásom: a WOODI és az egyedi dizájn falióra gyártás-tervezés. Ezekbe sok energiát fektetek. Szerelem projekt mindkettő, akárcsak a borok: sok pincészetnek dolgoztam már grafikusként és remélem, fogok még ezután is. A különböző területek állandó kölcsönhatásban vannak: erősítik, színesítik és inspirálják egymást. Ez a munkáimon is tetten érhető, mint például az egyedi vázas kerékpár tanulmányomon, ami oldalnézetből egy penge, egy egyetlen vonallal felrajzolt grafika, viszont ahogy térbe fordul, egy maszkulin, robusztos tárggyá alakul. 

Az érdeklődésednek és a tevékenységednek köszönhetően nem csoda, hogy sok szép tárgy vesz körül. Van, amelyiket kiemelkedőnek tartod közülük?
Ha egyet kell választanom, az Philippe Starck citromfacsarója. Régóta szemeztem már vele, végül a nászutunkon tettem rá szert és zseniálisan működik! A szállásunkhoz tartozott egy citromliget és a szobánkban gyönyörű, frissen szedett citromokkal fogadtak bennünket. Ekkor jöttem rá, hogy a gyártó, az Alessi, miért ilyen hétköznapi terméket rendel egy sztártervezőtől: a rakéta formájú testnek köszönhetően tökéletesen megfelel a feladatának, ráadásul van benne egy csipetnyi költészet, így többről szól, mint a puszta funkcionalitás.

Kispapaként és vállalkozóként mennyi szabadidőd marad és mivel töltöd el?
Odahaza bővülünk, különválasztjuk a háló- és a babaszobát, így most munka után ott is helyt kell álljak. A hétvégéket igyekszem szabaddá tenni és akkor bringázok a hegyekben. Télen snowboardozás, rendszertelenül, de lelkesen. Máskor tenisz, hetente, kéthetente. Néhanapján lemegyek az edzőterembe, nagyritkán pedig futok a szigeten. Időnként eljutunk a Zeneakadémiára egy-egy jó koncertre, máskor pedig a barátaimmal keresünk fel pár borbárt és koccintunk. Ami rendszeres, az a szombat esti misén való részvétel a családdal, a Szent Gellért templomban.

Fotó: Juhász Norbert - Hellodesign
Szöveg: Torma Krisztián - Hellodesign

___

Behance
Email
Web