'INdoors' Installation

Szandra Tasnádi
2016
Hungary

Behance
Email

MKE, Statuary, Graduation Project

In a subjective space of human, appears something that scrambled there, encroach and sweep everything. I want to make an organic form, with a composition of three objects, used by people. An armchair, a staircase, and a wardrobe creates the indoors, where the form ramps and grows the objects together. It is a real stranger, from an other dimension, making connection and pulsing continuously. We have no idea about it wants to sweep, or damage. The reason of bizarre scale of the objects is I used the wooden furnitures of a playhouse. They are like models, appears with simple geometry. Besides the organic form, they make interesting contrast. They affair is the most important thing for me in the work. Besides, the form visualize the mood of our space. It shows the deepest feelings and fears, moving on the border of conscious and unconscious, tricking our mind.

I think every space of human, has a typical mood -that appears in our objects, belongings- made by human. Relationships, fears, delights, our unconscious. There is something in the deepest veins of the wooden furnitures, in the dust of the rug, in the space of human.

Supervisor: Valária Vass
Consultants: Valária Vass, Ádám Szabó
Credits: László Varga

This project is brought to you by NOTESS - the new design notebook by Hellodesign.
Sign up for updates and special offers.

___

Ezt a projektet a Hellodesign új design notesze, a NOTESS hozta el számodra.
Iratkozz fel a friss információkért és a speciális ajánlatokért.

MKE, Szobrászművész szak, diploma projekt

Egy elképzelt lakásban, az ember életterében megjelenő, oda befurakodó, bekúszó, mindenre rátelepedő és mindent letapogató formát szeretnék létrehozni. Egy fiktív szobabelsőt jelenítek meg három használati tárgy kompozíciójával. Egy szekrény, egy fotel és egy lépcső alkotja a geometrikus együttest, melyre organikus, amorf forma kúszik fel, összekötve őket. Öntörvényű, irreális anyagként terpeszkedik, növekszik, pulzál, kapcsolatba lép. Nem tudhatjuk, hogy pusztítani, vagy inkább megismerni akar-e.

A bútorok furcsa arányai annak köszönhetőek, hogy egy régi babaház alkotóelemei, gyerekjátékai szolgáltak a felnagyítás alapjául. Makett szerűek, leegyszerűsített geometriával, rusztikusan jelennek meg, kontrasztot alkotva az organikus, rájuk felkúszó anyaggal. Ezen tárgyaknak, és az ezekkel kapcsolatba lépő formának viszonyáról van szó. Szobrom egy elképzelt szoba belső terére telepedő hangulatot vizualizál. Megjeleníti legmélyebb érzéseinket, lappangó félelmeinket. A tudatos és tudattalan határán mozog, tréfát űzve elménkkel. A torz bababútorok fölénk magasodnak, a furcsa tér megzavarja érzékeinket. Geometrikus rend és organikus entitás összenőve alkotnak formai egységet.

Úgy gondolom, minden élettérnek megvan a maga sajátos hangulata, amelyet a benne élők alakítanak ki. Kapcsolataik, viszonyuk lecsapódik a tárgyakon. Otthonában az ember igyekszik olyan tárgyakkal körbevenni magát, amelyek tetszenek neki. Tárgyak, melyek közt jól érezzük magunkat, ismerősként üdvözölhetünk minden nap, és amelyek személyiségünk lecsapódásai. Minden apró alakulásukkal, sérülésükkel, renoválásukkal és romlásukkal együtt, a mieink. Emlékek, illatok, tapintások fűznek hozzájuk. Időnként idegenekké válnak, ellenünk fordulnak. Az éjszaka leple alatt csattogtatják fogaikat, villogtatják eddig soha nem látott fényeiket és rideg feketén magasodnak fölénk. Ezek is mi vagyunk. Felerősödött, nappal lappangó énünk, félelmeink kivetülései környezetünkre. Feszültségeink, bántalmaink, harcaink tükörképeként, vagy épp tagadásaként áll velünk szemben otthonunk. Tárgyaink elrendezésén, állapotán, stílusán túl van valami más is. A szövetek rostjaiba ivódva, a fa erezetében, a szőnyeg porában, a mélyben lappang.

Témavezető: Vass Valéria
Konzulensek: Vass Valéria, Szabó Ádám
Kreditek: Varga László